Kisebb gondom azért akadt, persze hogy  a legutolsó vizsgával... De meglett, túl vagyok rajta, de már mikor...

Mindjárt kezdődik a következő félév... Holnap végre megyek vissza Pécsre, újra viszontlátás, már igazán nem árt, több mint egy hét után. Meg kell szeretgetnem, nagyon. Még ugyan mindig nem jöttem rá, hogy minek is írjam ezt itt, de most ismét késztetést éreztem. Biztos a könyv is, amit olvasok. Egy afrikai írónő élete.

Tegnap rájöttem, h legszívesebben óvónő lennék. Persze tisztában vagyok vele, h ott is lennének olyan dolgok, amiket kevésbé szeretnék csinálni, de még mindig az a legolyanabb munka, amit úgy gondolom, kedvvel csinálnék. Annyira szeretem a kicsiket, és abban a korban a legjobb. De nem tudom sajnos, h ehhez mit kellene elvégezni, mármint hogy lehetséges-e valamilyen átképzés, vagy teljesen újra kellene kezdenem mindent. Meg hát ezt a mostanit még nyilván be kell fejeznem, és így egyre kevesebb motivációt érzek... Na nem mintha eddig annyira húú de sok lett volna...

Mostanában asszem rá vok kattanva a beteg filmekre. Most éppen az Ópiumot nézem, egy elmebeteg nő naplója...Egyébként Csáth Gézáról szól. Délután megnéztem a Zongoratanárnőt, ami szintén egy elég beteg alkotás. Valamelyik nap meg a Zone Europán találtam egy nyomorék csajról szóló filmet. Nem tudom, miért ezek tetszenek, de valahogy nem is mintha közel állónak érzem magamhoz, inkább csak ezek érdekesek, nem mindennapiak, nem unalmasak...

Februárban lesz az Oscar is, és most elvileg sok filmet megnézünk már előtte is. Jah, erről most eszembe jutott, h a héten ismét volt egy kis összetűzésünk, de erről nincs is sok kedvem írni, mert csak a szokásos, meg már sok mindenkinek elmeséltem, és ez elég unalmas. Csak a szokásos hülyeség persze, h nem keresett három napig. Ami neki teljesen természetesnek hatott. De asszem már kezdek én is általkulni. Néha egész furának is érzem magam, másrészt meg azokat a bizonyos szokásos vonásaimat sosem fogom kiűzni magamból.

Ritkán tudok igazán jól írni, nyilván többet is kéne, hogy legyen miből vmi jó. De ha nem érzem értelmét, csak kényszeríthetem magam. De vannak azok a bizonyos pillanatok, amikor mintha szinte megszállna vmi, na mondjuk ezek igen ritkák, de akkor előfordul, hogy olyat tudok kiadni magamból, amit utána elolvasva nem is érzek a magaménak, és szerintem ez a jó,mármint ha olyat tudok adni, amit szinte el sem hiszek, h én találtam ki, és írtam le, mert akkor az vmi új, még számomra is új, és talán mások számára is...

Csak úgy folynak ki a dolgok...